Szellemfénnyel a gyűlölet ellen

New York színházai a beiktatás után

2017. február 19. - Boncz Ádám

 ghostlight01.jpg

Az elmúlt hetekben arra lettem figyelmes, hogy valami megváltozott itt New York-ban. Persze, persze…volt beiktatás, botrányok és tüntetések, de valahogy a hétköznapokban változott meg valami. Valami, amit tíz éve alatt még nem tapasztaltam itt, pláne nem a színházban. Az emberek elkezdtek politikáról beszélni, méghozzá szenvedélyesen. És ebben a nagyon liberális, demokrata városban meglehetősen kétségbeesetten. Egészen az elmúlt hetekig bármilyen társaságba mentem, bármilyen próbán voltam, vagy bármilyen bárban söröztem, az emberek beszéltek nekem utazásról, filmekről, sportról és színházról, néha még szerelemről is (persze ha volt rá idejük. Már hogy a szerelemre), de csak nagy ritkán jött fel egy-egy politikus neve. Ez érthető is volt, hiszen egy alapvetően jóléti társadalomban, minden ment a maga útján, néha jól, néha rosszabbul, így nem volt akkora súlya a napi politikának. Az emberek szívesebben beszéltek a hétvégi barbeque-ról, naná hiszen az fontosabb és jobban csúszik vele a sör. Egy pár hete ez véget ért.

És ami még ennél is furcsább, a színház is elkezdett politizálni. Nagyon érdekes volt látni, hogy azok a színházművészek, akik eddig legtöbbször csak közepesen érdekes tragikomédiák készítésében leltek örömet, most hirtelen mélyebben kezdtek el gondolkodni erről a társadalomról, az épp aktuális problémákról és emelték fel a hangjukat (talán először igazán) valamiért. Egy pillanat alatt lett színházi közösségből színházi mozgalom. Viszont egy nagyon fontos dolgot észre kellett vegyek ezekben a színházi megmozdulásokban. Nem valami ellen, hanem valamiért emelnek hangot. Nem feltétlen az újonnan regnáló hatalom ellen mennek, hanem az elfogadás, a sokszínűség, a szabad szerelem és az elnyomottak mellett állnak ki. Ezeket állítják most reflektorfénybe, ha úgy tetszik,  maguk helyett. És ennek a fénynek az elkövetkező időkben nagy szerepe lesz itt. Számomra egyik nagyon szép példája ennek az egész országot átfogó Ghostlight azaz 'Szellemfény' Project.
ghostlightsmall.png
A Ghostlight Project

Az amerikai színházban szellemfénynek hívják azt az állványra szerelt árva villanykörtét, amit éjszaka, az előadás után az üres színpadon hagynak. Ennek kettős funkciója van. Egyrészt, hogy a színpadon mindig derengjen egy kis fény, megelőzve így a baleseteket, másrészt, hogy a színház régi szellemei inkább ennek fényénél játszanak éjszaka a színpadon és ne az esti előadásokat zavarják meg.  Ez a tradíció inspirálta a Ghostlight Project mozgalom nevét, aminek első, országos megmozdulására az USA számtalan színházában illetve színháza előtt került sor az elnöki beiktatás előtti estén. Az ötlet az volt, hogy este fél 6-kor színészek, rendezők, tervezők, háttérmunkások, társulatok és persze a nézők a színház elé gyűlnek és miután meggyújtják az "irányt adó" fényt ( a mobiltelefon vakuja remek eszköz erre, mint kiderült) közösen megfogadják, hogy megvédik az általuk fontosnak tartott értékeket, így az egyenlőséget, az odafordulást, a befogadást és az elfogadást - korra, nemre, etnikumra, vallásra, származásra, nemi indentitásra való tekintet nélkül. Én éppen akkortájt érkeztem vissza New Yorkba, de a Hook & Eye színház meghívására lementem Brooklynba, hogy megnézzem, hogyan is zajlik mindez. És megmondom őszintén nagyon megérintett az alig fél órás "heppening". Hiszen valójában nem történt semmi más, minthogy megerősítést nyert magunkban és másokban, hogy mi is a színház igazi feladata manapság. Hogy egy értékeiben felzaklatott világban megmutassa merre van az arra. Sokan érkeztek egy előre kinyomtatott A4-es lappal, amire az volt írva: Én______ vagyok és ________ -ért harcolok. Az üres részt tetszőlegesen ki lehetett tölteni. Volt aki művészt, anyát, tanárt, amerikait vagy éppen bevándorlót írt az üresen hagyott helyre és az egyenlőségért, a művészetek szabadságáért vagy éppen a szeretetért "harcolt". Senki nem haragudott senkire, nem hibáztatott senkit, hanem valami vagy valakik mellett állt ki. Aznap este több mint ötszáz színház vett ezen részt az ország minden táján. A tervek szerint ezt még követni fogja nem egy ilyen este.


ghostlight2.jpg
Beszélgetések a Public-ban

New York talán legnagyobb renoméval rendelkező színháza, a Public Theater, ahol olyan darabok indultak világhódító útjukra mint a Hair, a Chorus Line vagy legutóbb a Hamilton, mindig is jelentősen kivette a részét a város kultúrpolitikai eseményeiből. Azon kívül, hogy számtalan musicalnek, prózának és felolvasó színházi estnek ad otthont, folyamatosan rendez fórumokat, beszélgetések és workshopokat is, amik az épp aktuális problémákat feszegetik. A Public művészeti igazgatója, az itt mindenki által kedvelt Oskar Eustis ezért most elindított egy négy részből álló beszélgetéssorozatot A Well Ordered Nation azaz Egy rendezett nemzet címmel. Az első beszélgetés az Angyalok Amerikában című darabot és a Lincoln film forgatókönyvét is jegyző Tony Kushner, Claudia Rankie drámaíró és az otthon is nagyon kedvelt Salmon Rushdie között lesz majd  február közepén. A három író a hírek és a média szerepéről valamint a teljesen feje tetejére állt és állított USA-ról beszélgetnek majd.


A Nagy Testvér Angliából


A Broadway is beállt a sorba, ami meglehetősen furcsa, hiszen az elmúlt években nem volt jellemző, hogy aktuálpolitikai eseményekre (ráadásul ilyen gyorsan) reagáljanak a legnagyobb színházak műsorai. Ez valahol persze érthető, hiszen ők inkább a szórakoztatást és az ezzel járó esetleges pénzügyi profitot tűzték ki elsődleges célul, de Sonia Friedman és Scott Rudin (a West End és a Broadway két nagy hatalmú producere) úgy érezte, hogy épp itt az ideje bemutatni az 1984-et, amit Orwell azonos című klasszikusa alapján alkalmaztak színpadra. orwell2.jpg

A producerek egyenlőre még nem nyilatkoztak arról, hogy mi a hirtelen bejelentett bemutató mögötti motiváció, de bennem azért felmerül a kérdés: valóban politikai aktivizmusról van-e szó vagy jó üzletemberek lévén egyszerűen megpróbálják meglovagolni az Orwell könyv reneszánszát (a választások óta nem véletlenül ismét bestseller lett Amerikában) és csak egy jó PR fogásról van itt szó? Vagy talán mindkettő, hiszen a darab már Angliában nagyon nagy kritikai- és közönségsikert aratott. Ami jó hír, mert  valószínűleg egy izgalmas prózai produkció jön majd a Broadway-re, ami általában üdítően hat a csillogó-villogó "mindenoké" musical-ek között.

Úgyhogy úgy tűnik, megmozdult valami. A New York-i színházművész ki lett zökkentve a komfortzónájából. Érdekes idők elé nézünk. Művészileg lehet, hogy izgalmas, de társadalmilag sajnos szomorú idők elé.

A bejegyzés trackback címe:

https://adamboncz.blog.hu/api/trackback/id/tr2312262124

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.