Broadway vagy Off-Broadway, az itt a kérdés

Első rész: Mi is az a Broadway?

2017. február 16. - Boncz Ádám

newsies_rf.jpg

Mikor megérkeztem New Yorkba, mint minden messziről jött színházi ember, én is valahogy a Broadway közelébe akartam férkőzni, bár valójában nem is igazán tudtam, mit is jelent ez. A fények városába szédült alföldiként azt gondoltam, minden nagyon profi, drága és hangos, ahogy mifelénk mondják csillivilli-konfetti-brillanti előadás: Broadway.  Ebben persze volt valami naiv igazság, de gyorsan rá kellett jönnöm, hogy a dolog ennél azért sokkal összetettebb.

Egyre több színész barátom kezdett játszani Off-Broadway színházakban, ami nevéből fakadóan úgy hangzott, mintha kisebb, kevéssé sikerült előadások gyűjtőhelye lenne. Broadway akart lenni, de aztán csak "Off" lett… Majd ennél is több barátom kezdett dolgozni Off-Off Broadway előadásokon, aminek a neve végképp olyan érzést keltett bennem, mintha azokba a színházakba már útlevél kellene, de egyébként sem érdemes oda menni, mert csak lelkes műkedvelők. Aztán nagyon gyorsan megtanultam, hogy nem is járhatnék messzebb a valóságtól. A különbség nem minőségi, sőt! Az évek során láttam megannyi gyenge Broadway előadást és zseniális Off-Off Broadway produkciót, és persze vica versa. No, de akkor mégis mi alapján neveznek valamit Broadway-nek vagy Off-Broadway-nek vagy épp Off-Off Broadway-nek? Először is, soha nem az előadás "Broadway", hanem az azt befogadó színházat nevezik annak.
A kategóriák alapja pedig egészen egyszerűen: a székek száma. Kezdem a Broadway-jel.

A méret a lényeg

A Broadway színházak Manhattan legnagyobb színházai, azok a teátrumok, amik 500 vagy annál több férőhellyel rendelkeznek. Legnagyobb közülük a Gershwin Theatre több mint 1900 székkel. Ebben a színházban volt látható  többek közt a Hegedűs a Háztetőn, a Sweeney Todd és a Porgy és Bess. 2003 óta pedig egy kimozdíthatatlan kasszasiker, a Wicked a színház állandó lakója. A Gershwin-t követi a Lyric Theatre, ahol az Ifjú Frankeinstein-t, a Jézus Krisztus Szupersztár-t  és a híresen problémás szuperprodukciót, a Spider-man musical-t is játszották. Ez utóbbi előadás híre talán még otthonra is eljutott.  A U2 együttes és Julie Taymor által jegyzett produkció, amire egy rekord (és nem kevéssé értelmetlen) 75 millió dollárt költöttek messze nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, hiszen a botrányokkal és balesetekkel kísért képregény musical-re viszonylag kevesen voltak végül kíváncsiak. Ezzel a készítők körülbelül 60 millió dollárt buktak a közönség feje felett szálldosó pókemberen. A tervek szerint jövőre ugyanez a Lyric színház a Harry Potterről szóló színdarabot fogadja majd be, aminek producerei olyan bizakodóak, hogy az egész színházat átépítik majd a produkció kedvéért. Bár nem kell ahhoz jósnak lenni, hogy tudjuk, a Harry Potter franchise mindig jó befektetés. Az hogy ez (és még temérdek más film-, rajzfilm- és képregény-adaptáció) hogyan hat a Broadway már így is eléggé szemet szúró "elvidámparkosodására" az egy másik kérdés, és egy másik bejegyzésem témája lesz majd.

lyrictheatrenyadam.jpgA  Lyric Theatre New Yorkban

Az óriási Gershwin-nel és a Lyric-kel együtt összesen 40 Broadway színház van New Yorkban. Illetve napokon belül ez a szám 41-re nő, hiszen megnyílik New York legújabb és legkorszerűbb Broadway színháza, a Hudson Theater. Ez azért is érdekes, mert már sok éve nem nyitottak új Broadway színházat, annak ellenére, hogy elképesztően sok készülő produkció vár arra, hogy végre színpadra kerülhessen. Igen, a legtöbb Broadway színház befogadó színház, és egy-egy megüresedett helyért több tucat előadás áll sorban és minden producer a színháztulajdonosok kegyeit keresi, hogy bejuttathassa saját produkcióját. Ami nagyon nem egyszerű.

Max Bialystock rögös útja

A Broadway színházaiban bizony hatványozottan igaz a Kander-Ebb tézis: pénz hajtja a föld kerekét. Egy előadás létrejöttét persze az nehezíti a legjobban, hogy a Broadway (és a New York-i teátrumok általában) nem államilag támogatott színházak. A magyar rendszerrel teljesen ellentétesen, a Broadway színházai nem várhatnak semmilyen támogatást sem az államtól, sem a várostól. (Még egy kis adókönnyítést is évekbe tellett kiharcolniuk). Legtöbbjük úgynevezett commerical theatre: azaz befektetési alapon működő teátrum. Ez nagyon leegyszerűsítve annyit jelent, hogy egy vagy több színházi producer semmi mással mint egy nulla dolláros bankszámlával és egy ígéretes szövegkönyvvel a kezében kezd bele egy produkció létrehozásába.  Befektetőket keres égen-földön, akik a pénzük fejében majdani sikert és ezzel együtt profitot remélnek. Pont ezt a struktúrát figurázta ki Mel Brooks nagyszerű vígjátéka, a Producerek, amelyben a minden hájjal megkent producer Max Bialystock számtalan idős, gazdag özvegynek csapja a szelet, csakhogy azok egy kövér csekket írjanak neki. Ha nem is százéves öreglányoktól (bár láttam már olyat is) kell begyűjteni a pénzt (ami egy prózai előadás esetében átlagosan 6 millió, egy musical esetében pedig átlagosan 15 millió dollár),  de mindenképp a New York-i gazdagok nagyvonalúságából él a Broadway. De miért mondom, hogy nagyvonalúság, hiszen befektetésről beszélünk, ami néha sok-sok milliós profitot repíthet vissza a befektető zsebébe? Valóban, ha valaki anno szerencsésen befektetett például az Operaház Fantomjába, annak még az unokái is a musical hasznából vesznek majd jachtot. De az igazság az, hogy jelenleg 5 bemutatóból 3 veszteséges. Azaz gazdagék soha nem látják viszont a pénzüket.  Hogy miért adnak mégis a tehetősek, az megér egy külön misét, illetve blog bejegyzést.


producers1.jpgA producerek számára a Broadway premierek kivétel nélkül felérnek egy VB döntő izgalmával. A bemutató után eldől, hogy siker vagy bukás a produkció. Ha bukás, akkor nagyon az, és akár a már pár héttel a premiert követően bezárhatják a boltot.  Persze van temérdek ellenpélda is, olyan előadások amiket több mint húsz éve le sem tudnak venni műsorról, elég akár az Wicked-re vagy az Oroszlánkirályra gondolnunk. Sajnos manapság hasonló hosszan futó prózai előadást már sokkal kevesebbet tudok mondani. Nyilván már feltűnt, hogy eddig csak musicaleket hoztam példaként. Igen, ma már 10 bemutatóból 7 musical, így sajnos a Broadwayról lassan tűnik el a próza. A megnövekedett költségek miatt egyre nehezebb nyereségesre kihozni egy prózai előadást. A nézők jelentős hányada sokszor angolul is keveset beszélő turista, akik inkább vevők háztetőn éneklő macskákra, mint Willy Loman monológjára. Prózához manapság már majd minden esetben filmsztárt kell hívni, aki behozza a turistát, viszont csak rövid, pár hónapos kimenőt kap Hollywood-tól, és ez is rövidre szabja a Broadway prózák életét. Persze vannak üdítő kivételek, mint például a tavalyi év sztár nélküli, viszont egyszerűen jó Humans című előadása. Ennek az előadásnak a sikere azért még tartja a lelket a prózát kedvelő színháziban, mint például jómagam.

Persze a negyvenegy Broadway színház között van egy-két non-profit színház is (A Roundabout Theatre vagy a Lincoln Center ilyen), akiknél ugyanígy megy a "kultúrkoldulás", csak ők adományozókat keresnek befektetők helyett. Ezek az adományozók semmi mást, csak jó színházat várnak cserébe a pénzükért és ez egy kicsivel nagyobb művészi szabadságot ad az alkotóknak mind a prózák, mind a musicalek terén.

A királyok színháza - a színházak királya

Erről még rengeteget tudnék beszélni, és persze fogok is, de  egy szó mint száz: New York legnagyobb, több mint ötszáz férőhelyes színházait hívjuk Broadwaynak. És igen, a Lincoln Center kivételével ezek a színházak valóban a Times Square-t szegélyező keresztutcákban gyújtják ki fényeiket minden este. Persze nem is lenne New York az ami, ha nem lenne egy eldugott kincs. Egy színház, ami háromezer férőhelyével talán az egyik legnagyobb, de kétség kívül a leggyönyörűbb színház a városban. A Brooklyn-i Kings Theatre. Ö a mostoha gyerek, valahogy nem tartozik a "Broadway srácok klubjába", mégis felejthetetlen építészeti műremek, és különösen azért érdekes, mert Tháliának ez a szemet gyönyörködtető temploma Brooklyn egyik eldugott és lecsúszott negyedében található egy kis kozmetikai bolt és egy üres telek közvetlen szomszédságában.

kingstheatrenycadam.JPG                                                                              A Kings Theatre Brooklynban

Egy dolgot viszont fontos leszögezni: a Broadway előadások célja a közönség- és anyagi siker. Éppen ezért nem szívesen kockáztatnak, nem szívesen állítanak színpadra rizikós vagy épp nem hagyományos előadásokat. Profi? Rendkívül. Mutatós? Abszolút. Izgalmas? Nem feltétlen.  Ha valaki bátrabb előadásokra kíváncsi, az jobban jár ha a kisebb színházakban azaz Off-Broadway vagy Off-Off Broadway keresi azokat. Ott sokkal inkább jellemzőek az érdekes, innovatív, provokatív és rendhagyó előadások. De hogy pontosan mi is az Off-Broadway és milyen előadásokat láthatunk ott, arról majd legközelebb.

Ígérem, folytatom.

A bejegyzés trackback címe:

https://adamboncz.blog.hu/api/trackback/id/tr2612250362

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.